Néhány évvel ezelőtt történt az egyik előkelő szálloda fényesen kivilágított termében. Egy előkelő, gazdag ifjú vacsorát adott barátai tiszteletére. Finom ételek és borok kerültek az asztalra és jó hangulat uralkodott a vendégek között. A vacsora végén felállt a vendéglátó ifjú és így szólt a jelenlevőkhöz: -Kedves barátaim! Azért hívtalak ma össze titeket, hogy elbúcsúzzam. Azt gondoljátok, hogy gazdag vagyok, pedig tévedtek. Alig kaptam valamit az atyai örökségből. De mert fiatal vagyok és előttem az élet, holnap reggel Ausztráliába indulok szerencsét próbálni. Most pedig jól jegyezzétek meg, amit mondok: mostanhoz hét évre újra itt leszek ebben a teremben. Ha kedvez a szerencse és sikerül vállalkozásom, akkor mindenkit ünnepi vacsorával és gazdag ajándékkal várlak. Ha pedig cserbenhagyna a szerencse, akkor is jöjjetek el és egy szerény vacsorával megvendégellek titeket.
Az egybegyűlt vendégek lelkesen fogadták a bejelentést és megígérték, hogy teljesítik barátjuk kívánságát. Elmúlt hét esztendő és az egykori vendégek levelet kaptak Ausztráliából hazatért barátjuktól: szegényen utaztam és nyomorultul tértem vissza. Mielőtt újabb kísérletet tennék a vagyonszerzésre, szeretnélek viszont látni titeket. Ezért azt kérem, hogy teljesítsétek ígéreteket és holnap este legyetek a megbeszélt szállodában. Remélem senki sem marad távol a baráti összejövetelről! A levelet író ifjú már nyolc napja visszatért Ausztráliából és súlyos betegen feküdt a szálloda egyik szobájában.


Odakint nagy vagyont szerzett és gazdag emberként tért vissza hazájába. Sajnos azonban a
vagyonszerzés egészségébe került. A levelet most azért küldte el barátainak, hogy ezzel próbára tegye hűségüket. Már készen volt a végrendelet is. Vagyonát azok a barátok kapják, akik teljesítik ígéretüket és a megbeszélt este megjelennek a szállodában. Mindezt titkárára bízta. A kitűzött nap elérkezett és gazdája képviseletében. a titkár jelent meg a szálloda nagytermében. Kilencet, tízet, tizenkettőt ütött az óra és nem jött senki. Ekkor derült ki, hogy a sok „jóbarát" közül egy sem volt igazi barátja a gazdag, de haldokló embernek. Másnap mindenről beszámolt a titkár főnökének. Szomorúan hallgatta és megvetően szólt az emberek megbízhatatlanságáról. Összetépte végrendeletét és egész vagyonát a város árvaházára hagyta.

A hetedik osztályban a barátságról beszélgettünk. Szükséges volt, hogy a gyerekek a saját gondolataik kifejtése mellett, élményekhez is jussanak, minél több időt töltsenek a kutyával.
 

A következők szerint szerveztük az órát:
A köszönő kör után egy kis futkosás következett, majd körben a földre ültek. Bekötöttük az egyik gyermek szemét, kezébe fogta Füge pórázát. A többiek csendben voltak. Felolvastam a következő mesét:


Ezt követően a gyerekek csak szemkontaktussal jelezve egymásnak, ki lesz a következő, aki megszólal: „erre gyere”. Ha a kutyával együtt működik, könnyebben, ha nem bízik benne, akkor kicsit hosszabb időbe telik, hogy a hangot adó társa elé érjen. Ha helyes volt a választás, úgy cseréltek. A leülő tanuló egy mondatot írhatott a hallott meséhez és behajtotta a lapot. Amikor mindenki volt már játékban, a lapon levő történetet elolvastuk és befejezésként az eredeti szöveg is felolvasására került. Érdekes volt látni a reakciókat.
 

Füge a Ti gyermekeiteknek is élményteli órákat tart!

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now